Hihetetlen dolgokra képes az emberi szervezet és ez sajnos nem csak pozitív értelemben értendő. Még nincs két hete, hogy meglátogattuk férjem egyetlen élő nagyszülőjét, a tőlünk közel 350 kilométerre lakó nagypapáját. Két napot töltöttünk vele hosszabb-rövidebb időszakokban hiszen az én nagymamám is a közelében lakik és sajnos ő sem fiatal már. A látogatást a nagypapánál kezdtük,érkezésünkről tudott és készült is dédunokái fogadására. A tőle legjobban kitelő ebéddel várt minket, mozgásán látszott az életkora, fa járóbotot használt, de gondolkodása felvette akármelyik fiatallal a versenyt. A múlt hétvégén apósom utazott el hozzá, hogy szemműtétje miatt több időt töltsön vele. A műtét után hazaérve tűnt fel neki, hogy nagyapa egyre többet beszél félre, nem tudja megtartani egyensúlyát és néhány lépés után elfelejti, hová is indult. Járóbotját rendszeresen keresi, hiszen a szoba felénél rájön, hogy anélkül nagyon ingatag. Állapotán sajnos nem tudunk segíteni, de már beszereztem egy csuklópántot a járóbothoz, így talán nehezebben fogja elhagyni azt.