Utólag visszagondolva mindig is apuci kicsi lánya voltam, akinek szüleire való tekintettel példát kellett mutatni és a földön kellett járni. Talán ennek köszönhető az, hogy kimaradtam minden jó buliból és kerültem azokat az alkalmakat, melyekből probléma adódhat. Barátaim szerint nagyon sok dolog maradt ki az életemből, amiket akkor egyáltalán nem bántam, ám most, kétgyermekes anyaként nagyon is sajnálok. Barátnőm, aki már akkor is nagykanállal élvezte az életet többször felhívta a figyelmemet arra, hogy mit csinálnak a velünk egykorúak, de én csak nevettem rajta. Nem próbáltam ki akkor például a többiek által jónak tartott vízipipázást sem. Persze többször részt vettem a szertartásokon, de egyszer sem fogadtam el a felém nyújtott színes szipkát és nem választottam a felkínált vízipipa dohányok közül sem. Ezt az élményt éltem át az osztálytalálkozón, ahol boldogan nyugtázták a régi osztálytársak és barátok, hogy felnőttem végre és azt merem csinálni amit valójában szeretnék a saját életemmel.